...A repülőn

...végül is, eljutottunk a repülőgépig. Ami adott némi új élményt. Erősen fújt a szél, semmi nem volt, ami felfogja. De pár ember , reptéri alkalmazott igyekezett irányítani, hogy ki merre menjen. Mi utasok kordonnal voltunk elzárva a géptől, amikor már mindenkit betereltek a karámba, akkor elől kinyitották a kordont és mehettünk gyalog a gépig. Akkor készült pár fotó, de ugye az erős szél miatt, érdekes frizurát tud varázsolni a képre a természet :). Felszálltunk, a gép végénél, mert utolsó sorba foglaltuk a jegyünket. Ahova ki voltak téve papírok, angolul, meg franciául, hogy kérem ide ne üljön. Nah mondom jól kezdődik.

Az utaskísérő fiú, kedvesen mosolygott majd intett, hogy mi ülhetünk oda, és elvette a papírt. Elfoglaltuk a helyünket, de a két kézipoggyásznak már nem volt hely fent, így az utasközlekedőn kellett tárolni. Érdekes, gondoltam, miért engednek fel annyi embert a gépre, amennyinek nem fér el a csomagja a csomagtartóban. .. Nem is akartam ezen tovább gondolkodni.

Az ülések elég kicsik és szűkösek voltak, bár a karfákat fel lehet hajtani, mégis mikor felhajtottam rám szólt ismét ugyan az a férfi utaskísérő, aki az elején , hogy hajtsam vissza. Aztán elérkezett a felszállás ideje. A hangos bemondón bejelentkezett a kapitány angolul, magyarul és elmondta, ki ő hova megyünk, és kb. mikor érünk oda.

Aztán elindult a gép, hátra fele, szóval tudott tolatni. Mi ablak mellett ültünk, igaz autóban a hátsóülésen is rosszul vagyok, itt sem volt ez másképp kezdett forogni a gyomrom, de mondom kibírom. Pár másodperc múlva már előre haladtunk, érezhetően egyre gyorsabban és gyorsabban gurultunk előre, már azt vártuk mikor emelkedik meg a gép.Ez alatt nekünk, bekapcsolt biztonsági övvel, az utaskísérők jelbeszédére kellett figyelnünk. Hallani semmit nem lehetett és érteni sem abból , amit mondtak. Azt mutogatták, ha baj van mit hol találunk és mit csináljunk. De közben már elkezdtünk emelkedni, Én már ekkor nem rájuk figyeltem. Ha emelkedik a gép, azt lehet érezni.Nagyon durva érzés, bár én élveztem. A gyomrod kicsit összeszorul, olyan mintha részeg lennél, megszédülsz és várod, hogy pillanatok alatt ez az érzés megszűnjön, de nem így történik. Perceken keresztül ferdén repült a gép, mi a fenéknél pont a legalján ültünk, ahol a legerősebben érezhető a nyomás. Mintha egy hegyoldalon kellene meredeken felliftezni, az érzés is hasonló, csak fokozottabb...

Hamarosan folytatom a repülőgépen szerzett tapasztalatokat. Addig is utazz velem, a Facebookon is.

Utazz velem a facebookon is!

Facebook oldalam: PublicÁlom