2018. október 19., péntek

A zalai Lovász Lacival tekintünk be a drónozás világába


Ismerd meg drónnal a világod!


Hobbiból hivatás

Önmagában az, hogy drónos nem létezik. Mégis a Zala megyei családapára,Lovász Lacira, ráragadt ez az elnevezés. Lacinak két hobbija van: az egyik a fotózás és videókészítés, a másik pedig a drónozás. Az Ő segítségével, nem csak én pillanthattam be a drónozás kulisszatitkaiba, de általunk, most egy kicsit Te is jobban megismerheted. Tarts velünk, ha Téged is érdekel, hogyan lehet szárnyak nélkül megismerni a világod!

Lovász László a drónnal

Kezdetek...


- Emlékszem, hogy nagyon nagy vágyam volt, hogy légi fotókat készíthessek. Ennek érdekében nagyjából mindent kipróbáltam, amit csak reptetni lehetett. A technika ez idő alatt eljutott oda, hogy már összevonhatóvá vált a repülés és a fotózás, illetve a videózás is egyben. Mondhatni 2015 óta foglalkozom elhivatottan a "drónozással" csúf nevén szólva. Mint minden kezdet, úgy ez is nehéz volt, de megoldottam. Eleinte az okozta a legnagyobb gondot, hogy repülés közben nem tudtam olyan szép fotókat készíteni, mint szerettem volna, ugyanakkor a videofelvételek csodásak voltak. Új feladat állt elő, mivel még nem értettem annyira a videózáshoz, megtanultam ennek kapcsán. 



Drón reptetés közben


Gyakorlat teszi a mestert...

- Valóban - mosolyodott el ezen Laci és folytatta - az elmúlt években hozzávetőlegesen 1500 felszálláson vagyok már túl. Tehát több mint 200 órát reptettem. Mivel már olyan technikával dolgozom, ami képes elmenteni minden adatot, így bármikor vissza tudom nézni, hogy hol, mikor, mennyit reptettem. 


Táblagépen keresztül nyomon követhető a gép


Érdekesség: Laci eredeti szakmája gépi forgácsoló-esztergályos. Jelenleg a műanyagiparban tevékenykedik egy kisebb cégnél. Minőség és környezetigazgatási vezető, ehhez persze ő is megjárta a szakma összes lépcsőfokát, ami idáig vezetett.

Mondhatni multifunkciós vagy :)

- Családapa az elsődleges szerepem, aztán a többi. Sosem fogom elfelejteni azt, amikor otthon bejelentettem, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Addig is voltak sajátos dolgaim, így azt gondolom ezzel csak bővítettem otthon a listám. Az úgynevezett egyéb "őrült" dolgaimat már megszokták, de mikor bejelentettem, hogy drónozni szeretnék nagyra kerekedett a szemük, de végül is támogattak benne. Elsődlegesen ugye anyagi téren vont ez el sokat a családtól, hiszen köztudott tény, hogy egy jobb minőségű eszköz megvenni nem két forint. De visszatekintve végül is nem bántuk meg ezt a döntésem. Azért azt hangsúlyozom, hogy minden olyan dolog, ami a család idejéből elvesz az azért nem feltétlenül öröm. Ma már ezt azzal próbálom kompenzálni, hogy mivel már a gyerekek is nagyobbak, így együtt megyünk el rendezvényekre és míg apa dolgozik a család mégis együtt van és akadnak lopott perceink. Idén jutottam el odáig, hogy meghúztam egy határvonalat, ami arról szól, hogy a szabadidőmet úgy osztom be, hogy a fele a Családomé és a másik fele a hobbimé legyen. Igyekszem ehhez tartani magam, bár ebben a rohanó életben nagyon nehéz megtalálni és betartani ezt az egyensúlyt.





Szinte mámorítóan jól hangzik, de érezni ebben is némi keserűséget...

- Valóban, mert rettentően nehéz az elképzeléseim és akaratom szerint kivitelezni a dolgokat. Elképesztően pörgős világot élünk, amiben felgyorsultak az események. Ehhez nekünk is igazodnunk kell, bár teljesen nem sikerül mindig, mégis megoldható, mert törekszünk az együttműködésre. De ettől család a család. Érzem, hogy kompromisszumok árán ugyan, de megoldjuk a megoldandó helyzeteket, kihívásokat.


Három év nem kis idő ebben a szakmában, mennyire igénylik a légi felvételeket?

- Van igény erre a technológiára, csúnyán szólva drónozásra, mert az eredeti neve: pilóta nélküli légi jármű. Sok előnyük van, az egyik például, hogy költséghatékonyan tudnak működni. Akkumulátorral sokáig fent tudnak maradni ( akár 20-30 perceket ) . Nagyon sok munkát ki tudnak váltani, ami korábban sokkal több embert és költséget igényelt. De itt nem csak a videózásra és a foltozásra kell gondolni csak és kizárólag, hiszen manapság már ezek az eszközök betörtek a mezőgazdaságba és az iparba is. És ha már Zala megye akkor a vadkár felmérésben is rettentően hasznosak tudnak lenni. Nem is olyan régen volt is egy ilyen megbízásom. Egy körülbelül nyolc hektáros földet kellett feltérképeznem, hogy mekkora kár érte. Én még a kárszakértő előtt kimentem a terepre és elkészítettem egy felmérést. Így a drónnal készült mozaikfotóból már célirányosan tudták keresni azt a részt ahol a növények sérültek.





Könnyűnek tűnik, de vajon valóban az is?

- Igazán nem igényel nagy tudást. - mondja nekem szerénykedve Laci, aki még azt is megengedte, hogy kipróbáljam és reptessem egy kicsit ezt a repülőszerkezetet. Őszintén szólva, azért az egyszerűtől távol áll, szóval csak Laci szerint könnyű én laikusként azért megküzdenék vele - Úgymond, önjáró ez a kis gép. Nekem pilótaként az a dolgom, hogy megadjam a koordinátákat, bejelölöm melyik területen és milyen magasságban kell repüljön, ő pedig  kiszámolja, hogy ehhez mennyi időre van szüksége, ezt követően rányomok a strat gombra és már indulhat is a munka. Felrepülést követően elkészíti a több száz fotót, majd szoftveren készítek egy fotót, ami úgy fest mintha egy térkép lenne. Ez egy mozaik fotó, ami tökéletesen alkalmas a megfigyelt területet elemzésére.


Reptetés közben készített felvétel
/A videóért kattints a pirossal írt címre :) /



Mint mindenkinek így Lacinak is volt a szívének nagyon kedves feladat, amire mindig büszkén emlékezik vissza.

- Talán két évvel ezelőtt volt, amikor a Kiskunsági Nemzeti Parkban fészkelődő madarakat kerestünk. És természetesen meg is találtuk őket. Jól lehetett látni, hogy merre vannak a fészkeik.



/A videóért kattints a pirossal írt címre :) /



Ezt korábban úgy nézték, míg nem volt drón, hogy a nádas szélén odaállt az őr és hosszú időn keresztül megfigyelt, megfigyeltek. És annak alapján próbálták összeállítani a fészkek helyét, hogy honnan szállnak fel illetve le sokszor a madarak. Persze ez a módszer nem csak időigényesebb volt, de még kevésbé is volt pontos. Így jötten én a képbe, egy drónnak a segítségével. Egy 30 hektáros területen, ami nádas, lápos, vizes terület volt , körberepültük. Így az elkészült több száz fotóból összeállítottunk egy mozaik képet, amin aztán minden jól látszódott. A madarak és a fészkek helyei. Ez így persze könnyűnek hangzik, hisz maga a reptetés az kb 15-20 perc, persze ezek után az elkészült fotókkal nekem még dolgom van , legalább 3-4 óra utómunka. Ezalatt az idő alatt áll össze a kész mozaikfotó, térkép. De régészet feltárásánál is remek munkaerő a drón. 



/A videóért kattints a pirossal írt címre :) /



Régészeti feltárásban is volt részed?

- Igen Zalaegerszegen a múzeum mellett foltoztam és drónoztam. Mozaik képet is készítettem igaz ott inkább a marketing képek, fotók voltak a központban. De volt még rengeteg olyan élményem, amire szívesen visszaemlékszem.



/A videóért kattints a pirossal írt címre :) /


Én alapból próbálom keresni az olyan helyeket, élményeket, az élet különböző területein, ahol ezeket fel lehet használni. Sok érdekes feladatot sikerült így generálnom magamnak és fel is kértek rá. Ezek közül az egyik, de nem túl üdítő téma, szakmailag mégis felemelő, a kiskunhalasi 350 hektáros erdőterület, ahogy leégett, ott kellett drónnal körberepülnöm. Itt a Katasztrófavédelemnek tudtam segíteni.



/A videóért kattints a pirossal írt címre :) /


A másik nagyon érdekes az Lajosmizsén történt, ahol azt néztem, hogy építettek egy új víztornyot. És a réginek az elbontását, robbantással tervezték. Itt arra kértek fel, hogy a régi víztoronynak a bontását rögzítsem. Éreztem, hogy ott egy drón kevés lesz ahhoz, hogy visszaadjam a látványt, így ott több drónnal és többed magammal dolgoztam. Látványos volt, de igényelt előmunkát és tervezést is természetesen. Akik a robbantást kivitelezték, ők azért ezt erősen szabályozták, hogy a lakosság hol és meddig tartózkodhat. Mi kicsit beljebb mehettünk, mivel drónoztunk. Biztos távolságból nézhették a lakosok, de nekem volt bejárásom a területre, amikor a vágóképeket is el tudtam készíteni előre a nap folyamán, például magáról az előkészületekről is egy kézi kamerával.



/A videóért kattints a pirossal írt címre :) /


A robbantáskor persze én sem voltam messze a robbantás vezetőjétől. Ebben az esetben úgy voltam, hogy bármennyire is féltem a drónt, mert nem olcsó, de megkockáztattam, hogy azért a látványért, amit a robbantás nyújt mehet e oda a kamera vagy sem.  Bevállaltam ezt a kockázatot, de szerencsére nem történt semmi baj. A felvételek pedig elkészültek. Azt is fontos tudni, hogy amikor maga a robbanás megtörtént, senki sem látott semmit a portól, csak a drónok. 


Laci annyit mondott, hogy ha el kellene neveznie a szakmát, amiben most dolgozik, akkor ő magát drón operatőrnek hívná, de mint mondja csúnya szóval élve a legtalálóbb elnevezés a drónos. 


- Az elején az volt a koncepcióm, hogy mutassunk meg mindent csak más szemszögből a lakóhelyünkről. Így mindenképpen szebb és izgalmasabb lesz az adott terület, település. Ma már nem vagyok elég ennek a munkának az ellátásához egyedül. Sok esetben többen dolgozunk egy-egy projekten. Zalaegerszegen például a városmarketing csapatának vagyok a drónosa.



/A videókért kattints a pirossal írt címre :) /





Azért ennek a drónozásnak meg van a jogi háttere is, amiről viszonylag csak kevesen tudnak, vagy legalább is kevesen vesznek tudomást.

-    Mivel viszonylag bárhol beszerezhető már egy legalapabb drón, így kevesen veszik a fáradtságot, hogy utánanézzenek, milyen kötöttségei és elvárásai vannak annak, hogyha valaki drónozni szeretne. Itt a hangsúly a "hogyan"-on van, mivel bár nem a legjobb szabályozás van ezekre a gépekre, de van szabályozás és ezeket azért komolyan kellene venni. Hiszen amennyi jó dolog van egy drón reptetésében legalább annyi sérelem is érhet minket. Gondolok itt esetleges balesetekre, nem részletezném, de egy rendezvényen a nagy tömeg fölött leesik esetleg vagy egy autónak nekiütközhet. Ezekkel az esetekkel számolni kell, mindenre fel kell készülni. Itt a képmáshoz való jogokról sem szabad elfeledkezni és a biztonságos reptetésről sem. Ezek mind-mind részletesen szabályozva vannak. Például magánszemélyként nem is biztos , hogy meg kapjuk a reptetési engedélyt. Kell egy vállalkozás és ennek legyen egy biztosítása. Ezt követően egy eseti légtért kell igényelni a Honvédelmi Minisztériumtól.

Eseti légtér: egy olyan terület kijelölése, ahol lehetséges a drón reptetése engedéllyel. ezt a Honvédelmi Minisztérium Katonai Légügyi Hatóság tudja kijelölni. De ezeknek is vannak előfeltételei és szerepelnek tiltólistás helyek is, ahol nem szabad reptetni. Zalaegerszegen például a kórháznál a helikopter leszálló 3 km-es vonzáskörzetében való reptetéshez, hozzájárulást kell kérni az üzemeltetőtől.

- De ezzel még nem ért véget a dolog...hiszen attól, hogy van egy eseti légtér megkérve, attól még nem értünk az engedélyeztetés végére. Maximum 30 napra adják ki a légteret. Ha a városmarketingnek dolgozom, akkor elfogadható, de ha magánszemély szempontjából nézem, akkor nem annyira jó. Ha ez mind meg van, akkor a civil légügyi hatóságnál egy tevékenységi engedélyt kell benyújtani, amit nyilvántartásba vesznek és visszaküldik, hogy jogszabálynak megfelelően igazolni tudjam magam, ha esetleg egy rendőr megkérdezi, hogy mit is csinálok én ott. Azért nem mondom, hogy nem szegte kedvem többször is...főképp akkor, amikor egy-egy amatőr csak fogja magát és kiteszi a drónt, semmi engedéllyel, oda ahol én reptetek én meg hónapokig intézem , hogy dolgozni tudjak. Szóval én azt tanácsolom, hogy igyekezzünk betartani a jogszabályokat.




2013. november 13., szerda

új útra tévedtem...

...Éreztétek már úgy, hogy minduntalan ragaszkodsz a rossz úthoz? Mert én ezt érzem, sokáig azt hittem az a jó irány, amin eddig voltam, aztán a hetekben lett világos számomra, hogy egyáltalán nem haladok jó úton, mert amit eddig tettem már nem okoz számomra boldogságot és nem igazi örömforrás, így komoly elhatározásra jutottam, tovább lépek.

Tovább lépek egy új élet reményében, az eddigi puccos, rivaldafénnyel teli celeb világot magam mögött hagyom, és megpróbálom élni az életem. Azt teszem csak, ami boldoggá tesz, persze eleinte tudom lesznek nehézségeim és komoly akadályokba is ütközöm majd, mert olyan mintha most lépnék csak be a nagybetűs életbe. Civil szakmát választok, hétköznapi ember életét élem, és meghagyom magamnak ezt a csodás birodalmat a blog írást arra, hogy amikor szükségét érzem kifejthessem a gondolataim, a véleményem a pillanatnyi állapotom.

Nem ragozom tovább a blog marad én jövök vissza ide és továbbra is megosztom a sok sok utazással és kikapcsolódással járó élményeket.


2013. június 8., szombat

Ha a Duna az Úr!



...Elképesztő erő és látvány, ami most fogadja az embereket Budapesten. A Duna most a legnagyobb attrakció. Míg a magyar emberek nagy része menti ami menthető, mert a víz elvisz mindent, addig turisták ezrei fotóznak, mosolyognak és élvezik a látványt, ami valljuk be csodás. Akár hogy is szeretnék mást mondani nem tudok. Elképesztő, hogyan tud egy folyó egyszerre rémisztő erővel rátörni az emberre, ugyan akkor , káprázatos látványt nyújt minden érdeklődőnek.

Őszinte leszek, mert miért ne lennék az: soha életemben nem láttam még ilyet. Engem egyszerre varázsolt el és egyszerre rémisztett meg a látvány, ami Budapesten a rakpartokon fogadott. Naplementében, délelőtt, délután, rengeteg ember, és mindenhol víz.

A képeken jól látszik, hogy ahol eredetileg autóknak és villamosnak kellene közlekednie, ott már a víz folyik és töri a maga útját. Ahol nyáron sétálgatni és ücsörögve beszélgetni szoktunk, ott most csak a szürke , sötét és hatalmas, gyorsan áradó Duna vize van. Írhatnék a tengerről is, de most az érdekel a legkevésbé. Videókat is készítettem, jobban visszaadja, amit ott lehet tapasztalni.

Milyen most a közlekedés? Már nem áll meg a 2-es metró a Batthyány térnél, hanem simán áthalad. A megállóban elhaladva jól látni a homokzsákokat, mert a víz sajnos oda is betör...

 A Lánchídról mindent jól látni. Mozog a híd nem viccelek, a lámpák nappal is világítanak, de villognak mintha előre jeleznék a vészt. Mozog a híd. Fúj a szél és hangosan ijesztően zubog a víz, nagy sebességgel. Az az érzésem már csak egy kicsit emelkedik és kézzel belenyúlhatok a hídról a Dunába. Ez alatt már nem fér át semmilyen hajó. De ami érdekes, ilyen hatalmasan szétterülni Budapesten még soha senki sem láthatta a Dunát. Most megmutatja a természet, hogy ki az úr. Hiába a masszív betonrengeteg, hiába a technika, ha a víznek mennie kell, hát megy és bármi áron utat tör magának, nincs aki megállítsa.

Elgondolkodtató...hamarosan folytatom. Tartsatok ki, és ahol tudtok segítsetek a rászorulóknak!




















Fotó: Magyari Kinga Éva


2013. június 1., szombat

...A földet érés :)





Szóval most inkább gyorsan ugorjuk át a repülés élményeit, mert arról ráérek akkor is beszélni, ha visszarepülünk Magyarországra.Ott folytatom, hogy Brüsszelben landoltunk. Zökkenőmentesen. Életemben először jártam ezen a reptéren. Nem tűnik túl nagynak. Olyan átlagos. Három nyelven van minden kiírva. Lefotóztam direkt ezt a táblát, hogy lássátok Ti is.


Könnyű volt megtalálni a buszt, ami elvisz minket Lillbe. Úgy hívják Flibco. Zöld fehér,színű. Egyébként nagyon jól néz ki. Éppen friss eső áztatta az aszfaltot, a levegő is üde volt, az ég is kék és olyan szórványosan felhős. Amikor pedig átsütött a nap, akkor kifejezetten kellemes ...




A busz indulásáig volt még másfél óránk. Igen jól hallottátok másfél óra, mert ilyen gyakorisággal járnak ezek a transzfer buszok. Na mindegy mit van, mit tenni, hát sétálgattunk....volna, ha lett volna hova. Mert nem volt :) Rettentően kicsi és szűk a váróterme. Borzasztóan drága minden, mint általában a reptereken. Ülőhely szinte semmi, de komolyan, alig van pár pad kihelyezve, a legtöbben inkább a földön ülnek, vagy fekszenek. Sok a mozgáskorlátozottaknak fenntartott hely, ami viszont pozitívum.


- csak érdekességként: szerintetek normális, hogy egy automatából a fél literes üdítő 6 és fél euróba kerül? szerintem nem .


Túl a nyűglődésen, tele izgalommal végül is este 18:50 perckor felszálltunk a buszra és elindultunk Lillebe. Az is csak egy átszállási pont volt. Ott várt minket  barátnőm és a párja. Hozzájuk mentünk látogatóba. Ők kb. egy hónapja munka miatt költöztek ki Észak-Franciaországba: Dunkerquebe, az volt a végállomásunk. A buszos utazás kb. szintén másfél óráig tartott...no comment. Durván sok idő elment az utazással .Le is fáradtunk rendesen. De hogy egy élmény se maradjon ki, diktafonra rögzítettem a gondolataimat a buszon. Nah ez az igazán izgalmas. Cenzúra nélkül, ami eszembe jutott mondtam.


...jelenleg egy olyan kátyúkkal teli úton haladunk, hogy elképesztő. Ez elvileg autópálya, ami vicces, mert Magyarországon az elhanyagolt vidéki kerülőutak ilyenek kb, ami a földutakkal ér egybe. Azt hittem a kátyúkban is mi vezetünk, de tévedtem. Ez azért vigasztaló. Dobál is a busz rendesen, amikor beletéved. Nehéz lenne kikerülni őket, mert simán virágágyás méretűek. De legalább a táj gyönyörű. Mindenfele zöld, fás terület. Nagy a tisztaság. Ha látni szemetet, az is "csak" a szétdurrant gumiabroncsok az útszélén. Éppen egy gyönyörű kis folyó mellett haladunk el. De hogy pontosan hol vagyunk, azt nem tudnám megmondani. Annyit tudok, hogy az A16-os autópályán haladunk megállíthatatlanul előre. Konkrétan ez egy akadálypálya, de nem viccelek. Viszont mindenfele amerre nézek tehenek. Olyan kis cukik, szürkék és fehérek. Egyébként gondoltam üljünk a buszban a sofőr mögé, mert majd onnan mindent jól lehet látni, de tévedtem, hajolgatni kell, mert a sofőr leengedte a napellenzőt így pont semmit sem lehetett látni, ha előrenéztünk. De szól a rádió, francia rádió, ami segít a hangolódásban. Persze soha életemben nem tanultam franciául, szóval amit értek, vagy beszélek az autodidakta módon ragadt rám. Meg mert rajongok ezért a nyelvért.

Summa summarum: A busz ezerszer kényelmesebb, mint a repülő volt. És éppen Lille felé tartunk...és woow, milyen zene szól az egyik kedvencem: dj antoine- ma cherie

dj antoine-ma cherie
hamarosan, folytatom az élményeket, addig is kellemes napot kívánok! és utazz velem a facebookon is!


Utazz velem a facebookon is!
Facebook oldalam: PublicÁlom


2013. május 26., vasárnap

...A repülőn

...végül is, eljutottunk a repülőgépig. Ami adott némi új élményt. Erősen fújt a szél, semmi nem volt, ami felfogja. De pár ember , reptéri alkalmazott igyekezett irányítani, hogy ki merre menjen. Mi utasok kordonnal voltunk elzárva a géptől, amikor már mindenkit betereltek a karámba, akkor elől kinyitották a kordont és mehettünk gyalog a gépig. Akkor készült pár fotó, de ugye az erős szél miatt, érdekes frizurát tud varázsolni a képre a természet :). Felszálltunk, a gép végénél, mert utolsó sorba foglaltuk a jegyünket. Ahova ki voltak téve papírok, angolul, meg franciául, hogy kérem ide ne üljön. Nah mondom jól kezdődik.

Az utaskísérő fiú, kedvesen mosolygott majd intett, hogy mi ülhetünk oda, és elvette a papírt. Elfoglaltuk a helyünket, de a két kézipoggyásznak már nem volt hely fent, így az utasközlekedőn kellett tárolni. Érdekes, gondoltam, miért engednek fel annyi embert a gépre, amennyinek nem fér el a csomagja a csomagtartóban. .. Nem is akartam ezen tovább gondolkodni.

Az ülések elég kicsik és szűkösek voltak, bár a karfákat fel lehet hajtani, mégis mikor felhajtottam rám szólt ismét ugyan az a férfi utaskísérő, aki az elején , hogy hajtsam vissza. Aztán elérkezett a felszállás ideje. A hangos bemondón bejelentkezett a kapitány angolul, magyarul és elmondta, ki ő hova megyünk, és kb. mikor érünk oda.

Aztán elindult a gép, hátra fele, szóval tudott tolatni. Mi ablak mellett ültünk, igaz autóban a hátsóülésen is rosszul vagyok, itt sem volt ez másképp kezdett forogni a gyomrom, de mondom kibírom. Pár másodperc múlva már előre haladtunk, érezhetően egyre gyorsabban és gyorsabban gurultunk előre, már azt vártuk mikor emelkedik meg a gép.Ez alatt nekünk, bekapcsolt biztonsági övvel, az utaskísérők jelbeszédére kellett figyelnünk. Hallani semmit nem lehetett és érteni sem abból , amit mondtak. Azt mutogatták, ha baj van mit hol találunk és mit csináljunk. De közben már elkezdtünk emelkedni, Én már ekkor nem rájuk figyeltem. Ha emelkedik a gép, azt lehet érezni.Nagyon durva érzés, bár én élveztem. A gyomrod kicsit összeszorul, olyan mintha részeg lennél, megszédülsz és várod, hogy pillanatok alatt ez az érzés megszűnjön, de nem így történik. Perceken keresztül ferdén repült a gép, mi a fenéknél pont a legalján ültünk, ahol a legerősebben érezhető a nyomás. Mintha egy hegyoldalon kellene meredeken felliftezni, az érzés is hasonló, csak fokozottabb...

Hamarosan folytatom a repülőgépen szerzett tapasztalatokat. Addig is utazz velem, a Facebookon is.

Utazz velem a facebookon is!
Facebook oldalam: PublicÁlom









2013. május 24., péntek

Irány fapados járattal Brüsszel....

...Eddig csak úgymond rendes járattal repültem, de most kivételt tettünk és kipróbáltuk a fapados járatokat. Érezhető a különbség, de a célnak megfelel. Lehet izgulni. Míg a normál jááratoknál van chek-in a reptéren és poggyászfeladás, addig a fapadosnál felárért elérhető. De kézipoggyásszal azonnal lehet menni az ellenőrzéshez.

Mi elmentünk az ellenörzéshez a sorbanálláskor (Ferihegyi repülőtér, most már Liszt Ferenc Repülőtér ) sok ismerettséget lehet kötni akár nyelvtudás nélkül is. A külföldiek sokkal nyitottabbak és mosolygósabbak, mint idehaza, mi vagyunk. Persze tisztelet a kivételnek. Szóval a nonverbális kommunikációnak köszönhetően is tökéletes a kommunikáció. :) Az ellenőrzésnél fontos, hogy nem lehet nálunk a kézipoggyászban 100ml-nél nagyobb krém, mert azt kidobják, ha valami folyékony van pl parfüm vagy ilyesmi, akkor azt zárható tasakba kell tenni, de azt adnak ott. Aztán mindent ki kell pakolni a zsebekből, ha van fém csat az övön akkor azt le kell venni, ha van fém a cipőben , akkor bizony mezitláb kell végigsétálni, amig vissza adják a bőröndöt. De vicc, mert míg pár éve járt ilyen zöld orvosi mamuszka, most már az nem jár, így végig a koszos földön akár mezítláb, lehet tapicskolni :S. De amint átjutsz az ellenőrzésen megérkezel az igazi váróterembe. Ahol a felső szinten kajálós részek vannak, lent pedig pénzköltésre alkalmas helyek. (duty free) . Van lehetőség euróval és forinttal is fiozetni.

Honnan tudjuk, hogy mikor és honnan indul a gépünk?

Vannak kis tévék elhelyezve szinte mindenhol, ahol kiírják magyarul és angolul is, hogy hányas kapuról, indul a gépünk, azt kell figyelni. Kapunyitásra pedig érdemes odamenni.Nos a fapados járat amivel mi utaztunk érdekesen oldotta meg a gépreszállást. Konténereken átsétálva egy nagyobb tömeg oda beterelve arra vár, hogy kinyissanak egy kaput amin elvileg bejutunk a gépre, de nem így volt. Kinyitották a kaput és kimehettünk a szabadba, és gyalog kellett elsétálni a repülőgépig és ott megmászni a lépcsőt. Amúgy van feelingje mert így sok fotót tudsz készíteni a gépről, meg magadról a géppel :) . És klassz sztem. Mert ugye a normális járatoknál azonnal a gépreszállsz fel és nem tudsz a repülőtéren a gépek között sétálgatni. A folytatást hamarosan, most megyünk elfogyasztjuk az első reggelinket itt Észak-Franciaországban...szakad az eső :)

Hamarosan folytatom...

Utazz velem a facebookon is!
Facebook oldalam: PublicÁlom








2013. május 17., péntek

Thaiföld avagy, ahogy Brigi látja...

...Annyi a mesélni való, hogy én sem tudom szelektálni az információkat. Így úgy döntöttem, a képekhez csatolok most Brigi elmondásai alapján egy egy kis történetet :) Ezzel könnyebben bepillanthatunk Thaiföld valódi énjébe :) Tartsatok velünk ....



  • 1.kép: Tokke azaz Gecco,ennek a példánynak,nemrég szakadhatott le a farka,látszik is a különbség.


  • 2.kép: Üdvözlő szobor,nálunk talán a welcome feliratú szönyeg szimbolizálja ezt...üdvözöllek szerény hajlékomban...

    3.kép:Egy enyhe kis egész napos zápor,néha az öbölig nem látni el,de van hogy a medencéig se!

    4.kép:Thai naplemente,mintha otthon lekapcsolnád a villanyt,kb 1 percig tart.


    5.kép:Tiszta időben,40-50 fokban a Koh Samui kilátás.



    6.kép:Koh Samui reptéren ezzel visznek a repülőtől a váróig.



    7.kép:A repülőgépről a kilátás leszállás előtt.

  • Számomra az egyik legmókásabb és érdekesebb kép ez a kis majmocska és a hozzá tartozó leírás :)

     


    Thai templom és állatvilága,lopnak a majmok vigyázz feliratú táblákkal találkozol a bejáratnál,bár ez kifejezetten lusta volt.

    Most pedig egy kis gasztronómiai kirándulás. Nagyon jól néznek ki, szóval ha egyszer adódik rá lehetőségünk, akkor próbáljuk ki ezeket a finomságokat :)


    1.Ne hagyd ki a watermelon shake-et,bűn lenne,de mindenki megtalálja a saját ízlésvilágát, Lichi-menta, Coconut, Pineapple...stb.


    2.Emellett,ne rettentsenek el a fura kifejezések,itt kicsit más a rízs, a noodle,nem feltétlen a tészta golyót jelenti, és a vaníliás kenyér tökéletesen passzol az eperfagyihoz.

    És most egy kis közlekedés, hiszen az sem mindegy, hogy mivel és hogyan jutunk el A pontból B pontba. De ami nagyon érdekes, az az hogy bármilyen színben választhatsz járgányt magadnak.






    Mindenki megtalálja a kedvenc színét,ha taxiba szeretne szállni: rózsaszín,zöld,kék,lila,sárga...de azt ne várd,hogy ne legyen szétkaristolva,meghúzva,leszakadva 










  • A thai újév egy hónapon át tart,egész januárban "páréé tájm" van .



    • Brigit elvarázsolta a főváros éjszakai látványa. Erre amúgy még visszatérünk, lesz sok fotó és élménybeszámoló, ugyanis hamarosan Brigi újra Bangkokba utazik.





      - Bangkok éjjel csodálatos! Ha bárki mást mond,az HAZUDIK! 
      Bangkok éjjel és Bangkok nappal,mint nekünk ,,éjjel nappal Budapest" 



      Brutális kábelrengeteg pár méterrel a fejed felett, Magasvasút,avagy a metró.
      És a Bangkokot átszelő folyó,amin éjjelente a River City bulihajói vesznek birtokukba,nappal pedig uszály rengeteg borítja.


















      Thaiföld királyság,és a tartományok határainál,(nevezzük megye határoknak) mindig tiszteletedet róhatod le a királyság valamelyik tagja előtt. A reptérre vezető autópálya telis  -tele van ehhez hasonló átívelő kapukkal,plakátokkal.



        







      Utazz velem a facebookon is!
      Facebook oldalam: PublicÁlom

      Megosztani ér :) Köszönöm, hogy ismét velem utaztál. Hamarosan folytatjuk innen Thaiföldről.