2013. április 26., péntek

Dunkerque






Egy város, ahol még sosem jártam, és amiről ez idáig, hogy őszinte legyek nem is nagyon hallottam.





De hála az én kedves barátnőmnek , és egykori főiskolai társamnak, Katának, akivel már készült egy interjú ide a blogra,/ http://pillanatnyicsoda.blogspot.hu/2013/04/almok-utjan.html / most már személyesen is felfedezhetem e táj szépségeit. Franciaország északi részén terül el, autóval egy órára Brüsszeltől.

















A képeket Kata - Együk végig Európát blogoldaláról szedtem :) https://www.facebook.com/EgyukVegigEuropat?fref=ts, aminek már van facebook elérhetősége is.
Ők  egy napot utaztak autóval, de végül is megérte, mert ami ott fogadta őket, az maga a mese. Naplemente, tengerpart, homok, .... és a finom sós tengeri levegő.



Ki ne vágyna ezekre?

Én vágyom a párommal együtt, így megyünk is hamarosan, és személyesen tudósítok majd a helyszínről :) Friss fotókkal és élménybeszámolókkal, addig ezzel a kis ízelítővel be kell érnünk, amiket Katától kapunk :) Ő már az éttermeket is elkezdte felfedezni, így mire mi odaérünk, azt is tudjuk majd, hogy hol és mit érdemes mindenképpen megkóstolni és kipróbálni.







...csak halkan jegyzem meg, mikor legutóbb Katával beszélgettünk, akkor mondta nekem, hogy a francia nők vékonyak. És Franciaországban a kövérség, vagy a minimális túlsúly is betegségnek számít. Ott úgy vigyáznak az alakjukra a nők, hogy sokszor kis adagokat rendelnek, és ha már felszaladt rájuk 3-5 kg akkor bizony, nincs mese diétázni kell. Inkább saláta és hús, semmi hizlaló  Ha mi turisták pedig  jelen esetben pl: én. mernék rendelni valami szénhidrát gazdag , hizlaló eledelt , akkor megvető pillantásokra számíthatok, vagy fanyar megjegyzésekre pl.: nem kéne inkább salátát enni mellé?? ; vagy kicsit oda kéne figyelni az alakodra. stb...


De elkerülendő a kellemetlenség úgy döntöttem kezembe veszem az életem.Határozott célom, leadni azt az 5kg pluszt ami most rajtam van. Ezért már 4. napja rendszeresen futok. - futok, nálam azt jelenti 30-40 perc kocogás, előtte utána tempós séta - aztán ez majd úgyis alakul. Még van egy kis időm hogy ez szokássá váljon, de tudom, hogy mit akarok és ezért kitartok a céljaim mellett. Ígérem, lesz egy kép a dunkerque-i tengerpartról, ahogy éppen a napfelkeltével együtt futok :) ...Tartsatok velünk, akkor is, ha időtök és kedvetek engedi :)

Facebook oldalam: PublicÁlom




2013. április 21., vasárnap

Tour Eiffel


..elképesztően hatalmas és varázslatos, mint , amikor a legszebb álmodban találod magad. A szikrázó kék égboltig felér és eléd tárul Párizs egyik legszebb éke: Az Eiffel Torony. Messziről nézed,két lábbal a talajon vagy mégis repülni szeretnél, szárnyra kapni és közelebb menni. Négy lábán támaszkodik, s szinte életre kel a nehéz vasszerkezet. Nem éreztem mást, csak hogy szeretném közelebbről is látni, szeretném átélni a pillanatot...

Két évvel ezelőtt egy július eleji délelőtt pillanthattam meg életemben először testközelből a tornyot. Már régóta álmodoztam, arról, hogy egyszer eljutok oda. Messziről úgy tűnik, mintha út vezetne alatta, de valójában nem. Előtte valóban van egy út, mint nálunk a Hősök Tere előtt. A torony körül hatalmas volt a tömeg, de valahogy nem zavart.

Beszippantottam a friss tiszta júliusi levegőt, és engedtem, hogy a bőrömön is érezhessem a párizsi hangulatot. Olyan kifinomult és letisztult. Úgy éreztem, akkor ott magam, mintha ledobtam volna a láncaimat és felszabadultam volna. Könnyed elégedettség töltött el és leírhatatlan boldogság, hogy igen, igen sikerült. Itt vagyok és élvezhetem ezt a csodát, ahova sokan szinte soha nem jutnak el. Mint egy gyerek , aki felfedezi a világot úgy érintettem meg minden követ és úgy lépkedtem az odavezető úton, mintha most tanulnék járni. Megrészegített a tudat, Párizsban vagyok.




Folyton ezt mondogattam magamnak: Kinga teljesült az álmod Párizsban vagy. Az emberek körülöttem mosolyogtak, vidámak voltak. Mintha velem örültek volna. A torony előtt fut a Szajna , ami különös eleganciát sugároz az egésznek. A torony előtt elterülő park zöld füvén azonnal le kellett üljek, sőt ráfeküdtem és átadtam magam az érzésnek. Tudtam, hogy ma még élvezhetem, és megtehetem, de egy hét múlva újra a munkahelyem kis asztalánál a négy fal között fogok ülni. A szökőkutak  még mesésebbé tették az egészet.


- Ami talán kicsit kellemetlen, a sok indiai és arab utcai árus, akik állandóan sőt csoportosan tukmálták az alumínium eiffel tornyos kulcstartókat. Konkrétan hatalmas csokorban tartották a kezükben és embertől emberig mentek, sokszor visszatértek, ahhoz akinél már jártak. Azzal sem törődve, hogy éppen fényképezkednek. De ezt is sikerült kizárni a tudatomból, és csak arra koncentráltam, amiért odamentem...

A friss és ápolt zöld fű illata, a napfény, ahogy visszaverődik a a vízsugarakról, ahogy hallod a vízcsobogását, a Szajna morajlását, és valamiféle megmagyarázhatatlan belső boldogság zenét. Már értem , hogy született meg a chanzon.

Zene a hangolódáshoz.
http://www.youtube.com/watch?v=Q3Kvu6Kgp88

Amikor pont a közepe alatt állsz, akkor nem látsz mást csak vasat. Felnéztem és körbeforogtam, vas mindenhol, de milyen vas? a torony vasa. Nem mentem fel a tetejébe, mert tényleg rengetegen álltak sorba mind a négy lábánál. Van olyan, ahol gyalogosan is fel lehet menni egy darabig, de a csúcsig nem. A csúcsig csak a lábakban elhelyezett liftekkel jutsz el. A lábad alatt a park után furcsán hat, hogy aszfalt van. Én szinte olyan kicsike voltam a torony alatt, mint egy hangya :) ,úgy döntöttem, inkább a környékét fedezem fel. Jól döntöttem. Spontán sétám során, minden kis utcából, és parkos sétányról jól lehetett látni. A fák zöldelltek a parkokban és a szűk utcákban is.


Elképzeltem, hogy ott vagyok, és ott voltam. Azóta is visszavágyom, mert Párizs messze nem az Eiffel Toronyról szól, hanem az érzésről, ami ott hatalmába kerített és, amiért nem lehet vele betelni....Négy napot voltam ebben a városban, van még sok élményem, hamarosan folytatom a beszámolóm...fagylaltról, múzeumokról, hidakról, hajóútról, pasikról, szerelemről és, ami csak Párizsról eszünkbe juthathat...




--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az építész, aki a tornyot tervezte,  hazánkban is ismert, hiszen a Budapesten található Nyugati pályaudvar is az ő érdeme. Magyarországon még két építmény elkészítésében vett részt vállalata, a Margit-híd munkálataiban és a szegedi közúti híd építésében. / forrás WIKI /



A torony ma 

A torony mindig is megosztotta a franciákat, sokan szeretik, de sokan kimondottan utálják: becenevei is ezt tükrözik – egyesek „Csúfság”-nak hívják, mások „Öreg Hölgy”-nek. Többször le akarták bontani, és felrobbantani. A II: világháború ideje alatt a németek fegyvereket akartak belőle készíteni.

Az Eiffel-torony sok megpróbáltatáson ment keresztül, de még ma is a világ egyik leghíresebb épületeként ismerjük.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Facebook oldalam: PublicÁlom




2013. április 20., szombat

Álmok útján...


Ha már az utazásnál tartunk és annál, hogy az élet apró csodáit észre kell venni,
akkor ajánlom figyelmetekbe a barátnőm történetét.

Bátran ki merem jelenteni, hogy példaértékű a bátorsága. Mert új életet kezdeni és mert váltani. Ki mert törni
a kényelemből és most megosztja velünk élményeit. Remélem legalább
akkora izgalommal olvassátok a vele készült interjút, amekkora izgalommal én
hallgattam az élettörténetét!

Ha megkérdezném, hogy mi a foglalkozásod mit válaszolnál?

Azt mondanám, hogy étel és étteremrajongó logisztikusból lett kezdő szakács. Az előző munkámat,
a nemzetközi fuvarszervezést is szerettem, mert sok utazással és állandó pörgéssel, szervezéssel
járt, de egy idő után rádöbbentem, hogy sokkal jobban izgat magánál az üzleti tárgyalásnál az üzleti
vacsora helyszíne, a terítés, a fogások változatossága és a szállodai reggelik. Utazás közben imádom
a németországi autópálya melletti reggeliző helyeket, ahol akár reggel 6kor zsírban sült krumplit és
sült kolbászt lehet enni sült paradicsommal. És imádok Londonban a Camden vagy a China Townban
kínai kaját enni Eszti barátnőmmel, vagy kagylós fokhagymás spagettit a Cinque Terrén… De nagyon
elkanyarodtam a kérdéstől, sorry… Szóval régóta fontolgattam a váltást, és azt hogy új szakmába kezdek,
így tavaly elvégeztem egy szakácsiskolát, aztán nagy levegőt vettem és 0-ról kezdtem mindent.

És mi a hobbyd?


Az előzményekből könnyű rájönni, hogy mi a hobbim, és most már büszkén mondhatom, hogy a hobbim
a munkám is egyben. Főzök, eszek, kóstolgatok, díszítgetek. Az élet szép

Volt-e hullámvölgy az életedben, kerültél-e nagy döntés elé?

Hát, nem könnyű egy jól fizető munkát ott hagyni és teljesen új, fehér lappal kezdeni az életet, ez biztos.
Az első héten mikor felmondtam a régi helyemen és az új gyakorlati helyemen éppen a lábosokat
mosogattam, jót nevettem magamon, hogy tessék, kisasszony itt van, amit akartál, lemondtál a
trónodról, újra mehetsz fel a lépcsőn. De aztán rájöttem, hogy jól döntöttem. Bár még nagyon sokat
kell tanulnom, de nagyon sokan álltak mellém segítőként. Meglepően sok ember drukkol, hogy sikeres
legyek, szerintem titkon azért, mert ők sem boldogok a jelenlegi helyzetükben, csak nem mernek váltani.
Esetleg izgatottan várják, nekem sikerül-e és akkor ők is belevágnak? ki tudja…

Mikor és mi volt az, ami megváltoztatta az életed?

Hát, van egy pont amikor átkattan az agyad, vagy csak betelik egy pohár? Nem is tudom mikor történt.
Csak rájöttem, hogy olyat szeretnék csinálni, aminek látom értelmét. Van olyan élményed, hogy valahol

ettél, és kaptál egy olyan íz amit sosem felejtesz el? Na, ilyet szeretnék én egyszer adni valakinek. És
akkor már tettem valamit.

Mióta és miért vonz a gasztronómia?

Mindig is szerettem enni, és főzni is. Közel viszont igazán az utazások során került hozzám a
konyhaművészet, mert többet, újat, változatosabbat kaptam mint itthon. Szerencsére ez mára
megváltozott. Most már itthon is tudsz, finom, ötletes vagy akár különleges ételeket is enni elérhető
áron. Ez jó.

Honnan jött a blog írás ötlete?

Még Bordeauxban éltünk a párommal és igazából a család és barátok fele lett volna ez egy kapcsolat,
csatorna, még évekkel ezelőtt kezdve, csak aztán elkopott a dolog, mert nagyon sokat dolgoztam és
kevés időm maradt fejlesztgetni. Azért néhány poszt még fenn maradt abból az időből, a többit töröltem,
de most újra átnézem őket, lehet, hogy visszakerülnek

Az én oldalam az utazásról és annak élményeiről szól, kérlek, oszd meg velem, hogy mely
országokban jártál már, és ott mi fogott meg legjobban?

Nagyjából az összes Európai országban jártam Svédországtól Horvátországig. De a szívemnek két csücske
van. Elárulok egy titkot, meg fogsz döbbenni, de egyik sem Párizs. Párizst nekem London egy hatalmas
sakk-mattal örökre kiütötte a nyeregből, szóval örök második marad. London az én játszóterem. Párizs
elegáns, és csodálni való, de én a Londoni utcákat imádom, flangálni a sikátorokban és körbetekerni az
arcom nagy sálakkal, hogy megvédjen a széltől. A másik szívem csücske természetesen Franciaország, de
úgy az egész, nem csak egy pontja, mert jó néhány évet lehúztam ott, minden régióhoz köt lassan egy
történet, vagy egy barát.

Vár rád újabb kaland? számíthatunk-e az élménybeszámolóidra?

Hát, igen, valóban újabb változás következik, ha csak átmenetileg is, de jövő hét végétől újra
Franciaországba költözünk a párommal, észak az új szélirány, lassan indulunk, nem szándékos az újabb
költözés, de így hozta az élet és a lehetőségek

Miért ajánlanád másoknak a blogod?

Külön nem ajánlgatom, de úgy gondolom, úgyis megtalálja a közönségét. Aki idáig eljutott az olvasásban,
azt valószínűleg a folytatás is érdekli.

Te kiktől tanulsz és kikből merítesz energiát?

A párom mellettem áll minden eszement ötletemben, nélküle valószínűleg nem lett volna ilyen egyszerű
az újrakezdés. Támogatott, hogy merjek elindulni az új úton. Tanulni pedig nagyon sok mindenkitől és
sokfélét tanulok, a lényeg, hogy nyitott szemmel járjunk.

Mi a sikeres életed titka?


Siker? Hát nem tudom kinek mit jelent a siker és az én történetem egy sikeres történet-e, ez majd
később elválik. Ami szerintem fontos, az az, hogy pontosan tudd mit akarsz és tegyél érte minden nap és
hozz áldozatokat is akár. elkoptatott dumának tűnik de működik. Tényleg...

Kata blogja: Együk végig Európát



Facebook oldalam: PublicÁlom



2013. április 19., péntek

Mesék Nimes-ből

2011

...Minden két évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy forgatásnak köszönhetően egyik napról a másikra Dél-Franciaországban találtam magam. Csupa izgalom volt már az oda út is, hiszen egy 9 fős kisbusszal vágtunk neki a kirándulásnak. A sofőr, aki egyben a szervező is volt, aztán közvetlenül mellette drága Szilvike, a profi angolos és persze ő vállalta , hogy a cégnek, aki szállított minket mindent fordít, és szintén a cégnél dolgozó koncertszervező is a kocsiban jobb oldalt. Mi pedig a többiek ültünk szépen sorban mögöttük. A középső sorban a "média sereg" jobb szélen az operatőr-technikus, középen a "térdérintős- fóbiás" fotós és bal szélen jó magam a riporter. És végül a legutolsó sorban leghátul, ők, akikért útra keltünk a Fivérek együttes. 


 Míg odaértünk rögtön első este megszálltunk egy kedves kis francia városkában Nimes-ben. Ejtsd Nim. Ott éjszakáztunk. A fárasztó út után jól esett a frissítő zuhany és az alvás. Mi hárman csajok egy szobában aludtunk. Olyan kolesz feelingem volt :D Sosem szerettem a koleszt, de most kifejezetten feldobott a gondolat, hogy újra teenager lehetek. Elhatároztuk, hogy ha már Franciaország, akkor reggelire nem lehet mást enni, mint croiassant egy igazi francia cappuccinoval. Így már nagyon korán szinte a nappal együtt keltünk. Smink, haj ruházat rendben indulhat a városnéző körút. A fiúkat nem találtuk, így őket hátrahagyva útra keltünk. A folyosón Józsival összefutottunk ő csatlakozott hozzánk. 



Gondolhatjátok április eleje volt, de nem az ideihez hasonló, hanem olyan igazi tavasz végi hangulat és hőmérséklet. Sütött a nap, mindenki szellős ruhában és izgatottan vágott neki a több mint egy napos autóútnak. ...vakító napfény, izzasztó hőség. De senkit sem zavarnak a kellemetlenségek, mindannyian a célért lelkesedünk, ami nem más, mint a Francia Riviéra. A Gipsy Kings együtteshez tartottunk. Igen , szinte én is alig hittem el, de így volt. Saját stúdiójukban fogadtak minket. De ne rohanjunk ennyire előre.


Nem volt se térképünk, se franciául nem beszéltünk, de hajtott minket a kíváncsiság így mentünk, amerre a szívünk húzott. Kis séta után olyat láttam amilyet korábban még soha: egy hatalmas colosseum tárult elénk a maga varázsával és nagyságával. Káprázat volt a látvány és az élmény. Amikor minden porcikádat átjárja valami különös érzés. Mediterrán levegő, szikrázó napsütés, vidám emberek, mindenhol mosoly és könnyedség és egy ekkora csodálatos épület kiváló állapotban. Persze azonnal kell egy fotó, hiszen ki nem hagynám. Amúgy is mindent igyekszem megörökíteni, hogy ha hazaérek megmutathassam merre jártam. A collosseum váratlanul tárult elénk, így váratlan csodának lehettünk részesei ingyen mert semmibe sem került csak egy kis bátorságba és némi sétába.

Amit tudni kell a colosseumról: Az Arènes Nîmes a legjobb állapotban fennmaradt amfiteátrum a római világból. A korabeli épület, Colosseum, a római civilizációról tanúskodik  A colosseum belépőt megváltóknak lehetőségük van az audio-vezérelt és illusztrál  túra keretében megtapasztalni a gladiátor show élményét és  szinte testközelből átélni , milyen volt az élet a római korban. A gladiátor show negyedévenként van, ahol bemutatják a fegyvereket és a technikákat, hogy milyen volt egy igazi gladiátor harc. Az ott uralkodó színek, a bikaviadal helyét mutatják be csodálatos jelmezekkel együtt. Erről az élményről, azonban mi pont lemaradtunk, mert még egy napot kellett volna várni, hogy átélhessük a csodát. Mindenhol óriásplakátok hirdették, hogy hatalmas esemény lesz a kisvárosban.


Magunk mögött hagyva a római múltra emlékeztető épületet egy csöppnyi kellemes kis utcában, találtunk egy hangulatos kiülős kávézó- pékséget. Ahol végre leülhettünk és kicsit "franciáskodtunk".  Az asztalok és a székek pont az utca mellé voltak helyezve a székek mind mind az utcára néztek, ami mögött magaslott a colosseum épülete. Csend volt néha egy egy robogó, vagy kisebb autó törte meg a nyugalmat, de a nap egyre melegebben sütött a hangulat pedig egyre jobb volt. A friss croissant pedig elképesztően finom. A cappuccino is,és mert francia ha lehet még jobb. Ezzel az élménnyel estem én szerelembe Franciaországa, így kezdődött minden...

Facebook oldalam: PublicÁlom