Prága …ahogy a csehek mondanák: Praha
ég felé. A város maga olyan, mint egy múzeum. Bárhova lépsz,
bárhova mész műemlékekbe, csodás épületekbe botlasz. Macskaköves út, árkádok,
és nyugalom.
A párommal tavaly áprilisban látogattunk el 3 napra Csehország
fővárosába, Prágába. Busszal utaztunk 6 órás volt az utazás és elég kalandos.,
szóval ott akkor megfogadtuk, hogy ha tehetjük a jövőben kerüljük a buszos
utazásokat. Már eleve a reggeli indulás érdekes volt, hiszen a sofőr
elfelejtett megérkezni időben , így egy órával később érkeztünk meg Prágába.
A buszpályaudvaron kiszálltunk megbeszéltük, hogy 3 nap
múlva ugyanitt x időben indulunk. Aki itt lesz jön, aki nem az marad. J
Én azért, mielőtt elindultunk jól felkészültem a várostörténetből és a
nevezetességekből. Biztos, ami biztos. Egyik barátnőm, akit még a főiskolás
éveim alatt ismertem meg kölcsön adta a Prága útikönyvét, ami nagy hasznunkra
vált. Még az utazás előtt kiválasztottam, hogy a város mely negyedeibe
szeretnénk eljutni. Azt is tudtuk, hogy többnyire sétálni szeretnénk és
kipróbálni a cseh söröket. Bár én nem vagyok nagy sörös, a cseh sör valóban
kiváló. Nekem főleg a barna sör jön be J
De vissza a városra.
Közlekedés: 3-om metró vonala van, akárcsak Budapestnek.
Elvileg könnyen eljutunk bárhova. Az első célállomás a szálloda volt. Kifogott rajtunk, mert a furcsa kiejtésű hasonló hangzású állomások
összekevertek minket. Sikerült pont az ellenkező irányba felszállni a buszra. Előny:
a tömegközlekedési eszköz Prágában tiszta. Nincs tele ellenőrrel, mégis
mindenkinek van jegye vagy bérlete. Van hely a buszokon, nincs tömegnyomor. Az
emberek kedvesek és segítőkészek.
Szóval véletlennek köszönhetően Prága
külvárosi negyedében kötöttünk ki, semmi különös nem volt benne. Csupa
aszfalt, emberek, gyárak, épületek szürkeség mindenhol. De no panic- azonnal
segítséget kértünk egy helyi fiataltól, aki tudott angolul, és annyira kedves
volt, hogy felhívta a testvérét és megkérte tervezze meg, hogyan jutunk el a
hotelünkbe onnan, ahol éppen vagyunk. Majd visszaszálltunk a buszra, amivel
utaztunk félórát és visszamentünk egészen a kiindulópontig. Ott felszálltunk a
megadott metróra, és onnan egy hatalmas pláza melletti buszmegállóban
átszálltuk a megfelelő buszra.
A városi sétánk során, furcsa de úgy éreztem magam mintha
már jártam volna ott. Kellemes és különös nyugodtság fogott el. Nem aggódtam, azt
éreztem, nem tudunk eltévedni. Azért persze az útikönyv mindig a táskámban
volt. Miket néztünk meg?
Nevezetességek:
- Óváros
- Zsidóváros
- Újváros
- Hradzsin- tulajdonképpeni várnegyed
- Kisoldal – az Óvárossal szemben fekszik, a Moldva túl partján. A híres Károly hídon juthatunk át oda leggyorsabban J
Hamarosan folytatom a városnegyedek leírásával, és a kis kalandozásokkal és még több képpel.
Addig is: Utazz velem a facebookon is!
Facebook oldalam: PublicÁlom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése