Szóval most inkább gyorsan ugorjuk át a repülés élményeit, mert arról ráérek akkor is beszélni, ha visszarepülünk Magyarországra.Ott folytatom, hogy Brüsszelben landoltunk. Zökkenőmentesen. Életemben először jártam ezen a reptéren. Nem tűnik túl nagynak. Olyan átlagos. Három nyelven van minden kiírva. Lefotóztam direkt ezt a táblát, hogy lássátok Ti is.
Könnyű volt megtalálni a buszt, ami elvisz minket Lillbe. Úgy hívják Flibco. Zöld fehér,színű. Egyébként nagyon jól néz ki. Éppen friss eső áztatta az aszfaltot, a levegő is üde volt, az ég is kék és olyan szórványosan felhős. Amikor pedig átsütött a nap, akkor kifejezetten kellemes ...
A busz indulásáig volt még másfél óránk. Igen jól hallottátok másfél óra, mert ilyen gyakorisággal járnak ezek a transzfer buszok. Na mindegy mit van, mit tenni, hát sétálgattunk....volna, ha lett volna hova. Mert nem volt :) Rettentően kicsi és szűk a váróterme. Borzasztóan drága minden, mint általában a reptereken. Ülőhely szinte semmi, de komolyan, alig van pár pad kihelyezve, a legtöbben inkább a földön ülnek, vagy fekszenek. Sok a mozgáskorlátozottaknak fenntartott hely, ami viszont pozitívum.
- csak érdekességként: szerintetek normális, hogy egy automatából a fél literes üdítő 6 és fél euróba kerül? szerintem nem .
Túl a nyűglődésen, tele izgalommal végül is este 18:50 perckor felszálltunk a buszra és elindultunk Lillebe. Az is csak egy átszállási pont volt. Ott várt minket barátnőm és a párja. Hozzájuk mentünk látogatóba. Ők kb. egy hónapja munka miatt költöztek ki Észak-Franciaországba: Dunkerquebe, az volt a végállomásunk. A buszos utazás kb. szintén másfél óráig tartott...no comment. Durván sok idő elment az utazással .Le is fáradtunk rendesen. De hogy egy élmény se maradjon ki, diktafonra rögzítettem a gondolataimat a buszon. Nah ez az igazán izgalmas. Cenzúra nélkül, ami eszembe jutott mondtam.
...jelenleg egy olyan kátyúkkal teli úton haladunk, hogy elképesztő. Ez elvileg autópálya, ami vicces, mert Magyarországon az elhanyagolt vidéki kerülőutak ilyenek kb, ami a földutakkal ér egybe. Azt hittem a kátyúkban is mi vezetünk, de tévedtem. Ez azért vigasztaló. Dobál is a busz rendesen, amikor beletéved. Nehéz lenne kikerülni őket, mert simán virágágyás méretűek. De legalább a táj gyönyörű. Mindenfele zöld, fás terület. Nagy a tisztaság. Ha látni szemetet, az is "csak" a szétdurrant gumiabroncsok az útszélén. Éppen egy gyönyörű kis folyó mellett haladunk el. De hogy pontosan hol vagyunk, azt nem tudnám megmondani. Annyit tudok, hogy az A16-os autópályán haladunk megállíthatatlanul előre. Konkrétan ez egy akadálypálya, de nem viccelek. Viszont mindenfele amerre nézek tehenek. Olyan kis cukik, szürkék és fehérek. Egyébként gondoltam üljünk a buszban a sofőr mögé, mert majd onnan mindent jól lehet látni, de tévedtem, hajolgatni kell, mert a sofőr leengedte a napellenzőt így pont semmit sem lehetett látni, ha előrenéztünk. De szól a rádió, francia rádió, ami segít a hangolódásban. Persze soha életemben nem tanultam franciául, szóval amit értek, vagy beszélek az autodidakta módon ragadt rám. Meg mert rajongok ezért a nyelvért.Summa summarum: A busz ezerszer kényelmesebb, mint a repülő volt. És éppen Lille felé tartunk...és woow, milyen zene szól az egyik kedvencem: dj antoine- ma cherie
hamarosan, folytatom az élményeket, addig is kellemes napot kívánok! és utazz velem a facebookon is!
Utazz velem a facebookon is!
Facebook oldalam: PublicÁlom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése